Egy nyári hajnalon az jutott eszembe, hogy meglátogatom az Istállós-kői-barlang ősemberét, talán ha korán megyek, még otthon találom. Az öteletet gyors készülődés követte és fél hatkor már a Szalajka-völgy bejáratánál álltam terepfutó felszerelésben, némi szénhidrát és víz utánpótlással. A völgyben nagyon nyugodt volt még minden, csak a madarak énekét és a Szalajka-patak csobogását lehetett hallani.

A Fátyol-vízesést elhagyva sütött rám a reggeli nap első sugára. Köszöntem szépen, de már melegem volt a kocogás miatt. A Gloriett-tisztás után a Felső-tó zsilipén napozott egy szürke gém, sajnos nem tudtam lefotózni. 

Innen indul a meredek túraösvény az Istállós-kői-barlanghoz és onnan tovább a zöld háromszög turistajelzés az Istállós-kő "erősére", a Szent-Imre kereszthez, 959 m-es tengerszint feletti magasságba. A Szalajka-forrásnál még teletöltöttem a kulacsaimat, mert a fennsíkon nincs forrás, elegendő vizet kell vinni magunkkal. Ez kemény lesz, tudtam, de előbb nézzük meg, otthon van-e az ősember! Úgy látszik, hogy az ősemberek is korán kelnek, mert egy lelket sem találtam a barlangban.

   
Nem adtam fel, talán felmentek Szilvási-kőre! Leereszkedtem a régi zöld jelzés útvonalára és kezdtem a mászást. Ezt az útvonalat csak gyakorlottabb, jó erőben lévő túrázóknak ajánlom és az évszaknak megfelelő lábbelivel szabad nekivágni. Aki csak a Szalajka-völgybe indult sétálni, az innen forduljon vissza és máskor teljesítse a közel 500 méteres szintkülönbséget! A három meredek szakaszt, kőről-kőre lépdelve kb. 20 perc alatt teljesítettem. Közben azon gondolkodtam, hogy melyik irányba jobb itt menni, le vagy fel? Télen vagy nyáron? Hűvös reggelen is izzadtam, mint egy ősember... Lehet, hogy Regős Józsi bácsi majd megcáfol, hogy az ősemberek nem is izzadtak...

A Szent Imre keresztnél kicsit napoztam, "szelfiztem", ettem, ittam, aztán boldogan nyargaltam tovább, mert tudtam, hogy komoly szintet már nem kell leküzdenem, de a Bükk legmagasabb pontjára, a Szilvási-kőre (961 m) még fel kell szaladni. Pár perc (futva és gyalog is) alatt oda lehet érni, de figyelni kell, mert a sárga háromszög jelzésről le kell térni jobbra, ha ebből az irányból támadjuk a csúcsot. Ezekről a csúcsokról nincs kilátás, de hamarosan nagyszerű helyről csodálhatjuk a tájat és hogy merre túráztunk korábban. Az igazi bükkerdő pedig bőven elegendő az ámulathoz. Újabb fotó, pólócsere és irány hazafelé. Hja, mondanom sem kell, hogy az ősembernek nyoma sem volt sehol, de még egy vadállatot sem láttam. Enyém az egész hegy, hurrá! 

Féltáv majdnem megvolt és innen csak lefelé kellett menni, azaz nekem most futni. Hajrá! Következő megálló Gerenna-vár. Hoppá, ezt a várat is hegycsúcsra építették, úgyhogy mászás. Szerencsére nem sok és a kilátás kárpótolt mindenért. A középkori várfal romjait lehet csak már felfedezni, sajnos a történetét is homály fedi, de annyit tudunk, hogy Nagy Lajos király kétszer biztosan járt itt. Bővebben a fenti linkre kattintva lehet olvasni. Én inkább gyönyörködök a kor nyári, hihetetlenül zöld erdőkben és kék égben. Hopp, egy róka a meredek hegyoldalon! Őt nem, de virágokat tudtam fotózni. Júniusban a divatszín a Bükkben: bordó, bíbor, ibolya és sárga. 

Hallottam, hogy egy emlékfal van itt a vár oldalában, most erről is csináltam pár fotót. Az Ózdi Természetjárók Köre állít itt hajdani tagjainak emléket. Az ösvényről le kell térni, kissé meredek, de érdemes egy pillanatra elidőzni itt. A jégcsákány és a kötél Regős József első barlangász felszereléséből való emlékezetes darabok.

A vártól vissztérve a műútra választás előtt állunk: ha van még időnk, akkor érdemes a Millenniumi kilátó felé menni, onnan nyugat felé nyílik csodás kilátás, vagy rövidíteni lehet a sárga jelzésen, Ivánka-lápa felé. Én az utóbbit választottam és lefelé megelőztem egy autót is! Igaz ezt másnapra megbántam, mert rendesen fájt a lábam. Sebaj, ez hozzátartozik az élményhez. A Tófalusi-völgyön értem vissza a Szalajka-völgybe, útközben a forrásnál hűtöttem magam, mert más éreztem a júniusi nap erejét a fejemen és a 13 km-t a lábamban.

Visszatérve a faluba térjenek be egy étterembe és egyenek egy finom ropogós pisztrángot! Egészségükre! Az enyémre és az ősemberére is! 

Folyt. köv... Megyünk még sok szép helyre! Addig is túrázzanak sokat!

Teljesítményem bizonyítéka és a túra útvonala élérhető az alábbi linkeken:

https://www.strava.com/activities/5444714523

https://en.mapy.cz/s/gucutomofe

Szöveg és képek: Demeter Dénes