Egy forró nyári napon hová máshová is túrázhatna az ember, mint egy 8 °C hőmérsékletű barlangba. A hűsölés mellett ráadásul még egy életre szóló élménnyel is gazdagodhatunk. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága által szervezett szakvezetett túrákat minden korosztálynak ajánljuk!

A Kő-lyukat a Csókási (régi) tábor felől közelítettük meg. A sorompónál lehet parkolni és indulhat a kellemes, 2.5 km hosszú séta a barlang bejáratáig. A vezetőnk, Regős József barlangkutató az út során is számos érdekességgel és hasznos információkkal látott el minket. Az első megállót az Udvar-kői barlang fölött tartottuk, le nem mentünk, mert kötélbiztosítás nélkül eső után elég csúszós és veszélyes a lejárat. Innen - a P+ jelzésről letérve - hamarosan elértük a Kő-lyukat. Ide kizárólag vezetővel jöhetünk! A bejárat előtt gyorsan felvettük a saját „barlangi védőruhánkat”, ami egy esőkabát és esőnadrág és egy bringás kesztyű volt részemről, de bármilyen öltözet megfelel, amit össze lehet sározni. Fejvédő kötelező, ezt a túravezető biztosítja nekünk. Rövid eligazítás után indulunk is libasorban a szűk bejárat irányába. A vasrácson túl máris feltárul a barlang első meredek lejtős és sáros lejárója. Pókjárással, csúszva-mászva teljesítettük az első szakaszt, de lesz még hasonló feladat odalenn – bíztatott a vezetőnk. Az első teremben függő- és álló cseppkövek egyaránt láthatóak. Már itt rabul ejtett ez a földalatti világ.

A következő megállónál értünk el a barlang legnagyobb termébe, amely nevével ellentétben nem lyuk, inkább sportcsarnok méretű. A fejlámpák fényében jól érzékelhető a hatalmas tér körülöttünk. Az aljzaton régészeti ásatások nyomai és denevér guanó, a falakon vízbetörések nyomai láthatóak. Vezetőnk pedig az itt feltárt állati és emberi maradványokat mutatta a csoportnak, amely max. 12 fős lehet egy ilyen túrán.

A nagyteremből egy cseppkőlépcsőn haladtunk tovább egy szűkös feljáróig, majd a lámpákat leoltva megtapasztalhattuk a tökéletes sötétséget és a teljes csendet is. A következő terem falán látható az egyedülálló vermikuláció avagy magyarul leopárdbőr képződmény. A jelenséget nagyon finom agyaglerakódás okozza. Nagyon látványos, a fotók csak részben adják vissza a szépségét. Ez igaz az egész barlangra is, ezt szabad szemmel kell látni és átélni.

Lassan elértünk a járható rész végéig, ahol a kutatók szokásos monogramjait láthattuk a falakra festve. Egyik ámulatból a másikba estem, csak úgy repül az idő idelenn, már egy órája lenn voltunk, de még maradtam volna.

A visszaút egy oldalsó járaton vezetett először egy csúszdán kellett lejutnia a csapatnak, ami egy elképesztően szűk átjáróhoz vezetett. Fentről nézve nem is értettem, hová tűnnek el az emberek a „lyukon át”. Lábbal előre, kezeimet kinyújtva átpasszíroztam magam a résen, az sem érdekelt már, hogy nyakig iszapos lettem, nagy élmény volt.

Innen visszafelé már az ismert nagytermen át jutottunk ki a szabadba. Persze a sikamlós, kijárattal még meg kellett küzdeni, de a már kijutott „bajtársaink” segítettek, kiráncigáltak vagy legalább a hátizsákjainkat elvették. A felszínen letaglózó volt a közel 20 fokos hőmérsékletkülönbség.
A túra után mindenki széles vigyorral pakolta el koszos ruhákat, és kérdés nélkül áradozott a barlang különlegességeiről és az élményeiről.

A visszavezető úton barlangi és egyéb történetekkel szórakoztatott minket a Vezetőnk. Egy kis esőt is kaptunk útközben, de vidáman battyogtunk a bükki ösvényeken a kocsikig.

Köszönjük az élményt és ajánljuk mindenkinek, hogy bátran jelentkezzen barlangtúrára a BNPI-nél!

Szöveg és fotók:
Demeter Dénes
Szilvásvárad Község Önkormányzata

A barlagtúrár az alábbi linken lehet jelentkezni:
https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/ko-lyuk-varbo

A barlang elhelyezkedése és megközelítése térképen:
https://en.mapy.cz/s/gavemebeda