A Víz Világnap minden évben más témára fókuszál ezzel is kiemelve, hogy az élet milyen sok területén van fontos szerepe a víznek. A 2022-ben a világnap fókuszában a felszín alatti vizek állnak, szlogenje: Láthatóvá tenni a láthatatlant.
A felszín alatti vizek láthatatlanok, jelenlétüket mégis mindenhol tapasztaljuk. A lábunk alatt meghúzódó víz egy rejtett kincs, ami a világ szárazabb területein élőknek az egyetlen vízforrása lehet. Édesvízkészletünk jelentős hányadát ezek a vizek teszik ki: táplálják az ivóvíz-hálózatot, a higiéniai rendszereket, az ipart és a mezőgazdaságot, fenntartják a természetes ökoszisztémákat. Sokan nincsenek tisztában a felszín alatti vizek fontosságával, így az emberi tevékenység sok helyen túlhasználja és szennyezi ezeket a vizeket is. A felszín alatti vizek kulcsszerepet játszanak az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásban is.
Összefogásra és tervezésre van szükség ahhoz, hogy fenntartható módon gazdálkodjunk ezzel az értékes nyersanyaggal.
Mi a felszín alatti víz?
A földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszerét kitöltő vizek. Főbb típusaik a talajvíz, parti szűrésű víz, a rétegvíz, a rés-vagy karsztvíz és a termálvíz.
Bővebben a Víz világnapjáról... TOVÁBB OLVASOK
SZALAJKA-FORRÁS
A Szalajka-patak forrásai tipikus karsztforrások, szélsőséges vízjárással. Vízgyűjtő területük körülbelül 10 km². A Bükk hegység csapadékban leggazdagabb területéről (Nagy-fennsík nyugati töbrei) szállítják a vizeket, föld alatti úton a Szalajka-völgybe. A Szalajka-völgy legnagyobb forrása a Szalajka-forrás, melyet mintegy 160 m hosszú táróval tártak fel, vízellátási céllal, ma viszont a forrás vizét tavakon át vezetik az ÉRV vízművéhez, ahol ultraszűrővel tisztítják. A táróból a búvárok kb. 100 m hosszú, 24 m mély, víz alatti barlangot tártak fel a forrásfeltörés mögött. A Szalajka-forrás hozama 1940-1999 között 797 mérés alapján 138-37.800 l/p érték között változott. A forrás a triász fennsíki mészkő és az agyagpala határán fakadt 460 mBf-i magasságban, egy rövid szakaszon bejárható cseppkőbarlangból tör a felszínre. Vize hideg, az éves középhőmérsékletnek megfelelő. Vízgyűjtő területe körülbelül 10 km². A Bükk hegység csapadékban leggazdagabb területéről (Nagy-fennsík nyugati töbrei) szállítja a vizeket, föld alatti úton a Szalajka-völgybe.
Forrás - BNPI
A BÜKK-HEGYSÉG ÁLTALÁNOS HIDROLÓGIÁJA
(Részletek Tóth Gábor: Árvízveszély a Szalajka-völgyben c. szakdolgozatából)
A Bükk- hegység területén lehullott csapadék további sorsát sok tényező befolyásolja. A csapadék egy részét a növények felszívják, vagy elpárolog a talajtakarón, hőmérséklettől függően változik. A karsztosabb területeken a csapadék víz a dolinákon és víznyelőkön keresztül átszivárog az alsóbb karszt rétegekbe. Az agyagpalás és nem karsztos kőzetekről általában lefolyik az esővíz. Ha a felszíni kőzetekben repedések vannak, ezeken keresztül átszivárog. Az eső víz átszivárgását befolyásolja még a talaj vastagság, lejtés és a növénytakaró. A központi magasabb területeken található mészkőn keresztül átszivárog a vízvezető karsztba és a mély karsztba. Ez után hosszú járatokon keresztül eljut a karsztforrásokig illetve a mélykarsztból a termálforrásokig. Az Észak- Nyugat, Nyugat és Dél- Nyugat Bükk karsztforrásokban bővelkedik, még a Keleti részein kevesebbel találkozhatunk. Az agyagpalán, homokkőn és a vulkanikus kőzeteken keresztül szivárognak kisebb patakok és erek ezeknek a vízhozama csekély 10-30l percenként. Jelentősebb mennyiséggel csak hóolvadáskor és a tavaszi esőzéskor rendelkeznek. A karsztforrások vízhozama ettől jóval több 10l/sec is lehet. A legnagyobb karsztforrások a triász mészkőben fakadnak. A forrás hozamuk igen szélsőséges a 10-50 litert/ sec és 1000 liter/sec között ingadozik. Az időszakos karsztforrások még szélsőségesebbek lehetnek 0-250 liter/ másodperc vízhozammal jutnak felszínre.
A SZALAJKA-VÖLGY HIDROGEOLÓGIÁJA
A Szalajka-patakot nagyobb részben a völgy felső részénél található karsztforrások táplálják. A Szalajka-forrás az Istállós-kő lábánál fakad. A Szalajka patak vizét táplálja Horotna-völgyből érkező kisebb vízhozamú patak. A Horotna-völgy elágazásától ötven méterre található a Szikla-forrás, aminek vízhozam nagyobb, mint a Horotna-patak vízhozama. Több időszakos forrás is található a völgyben. Ezek a források nagy esőzések, illetve tél végi hóolvadás alkalmával a Szalajka-patakot táplálják.
A legnagyobb vízhozammal rendelkező forrás a Szalajka-forrás. 458,4 méter tenger szint feletti magasságban található. A Magyar Állami Földtani Intézet 1980- as években végzett hidrogeológia vizsgálatai alapján egyértelműen igazolják, hogy a forrás és a bükk-fennsíki Hármas-kút, Fekete-sár- rét 856 méter tenger szint feletti magasságban és 2700méter távolságban található a Fekete-sár- réti töbör, 870 méter tengerszint feletti magasságban és 3500 méter távolságban található Hármas-kúti- víznyelő hidrogeológiai kapcsolata.
A másik jelentősebb vízmennyiséggel rendelkező forrás a Szikla-forrás 422,2 méteren található. Vize a völgytalp fölött két és fél méter magasról vízesésként zuhan a kisebb Forrástóba. A forrásmészkő egy mészkősávban van, amit mind két irányból vízzáró agyagpala vesz körül. A forrás egy a völgyre merőleges csapásirányú mészkő sávból fakad. Vízgyűjtőterületét a forrástól észak-keletre található agyagpala térszínen sejtik. Feltételezhető, hogy dél-nyugat, észak-keleti irányú, a Gerenna-várat is magába foglaló mészkősávban elnyelődnek a felszíni vizek és a kőzetben a forrás felé áramlanak. Egyes kutatók ebben a szűk mészkősávban kisebb- nagyobb patakos barlangokat feltételeznek. A szikla forrás vízgyűjtőterülete 4-6 km -re tehető a forrás vízhozamát 0-10000 l/perc. Érdekesség, hogy összefüggés lehet a Szalajka-forrás és a Szikla-forrás vízgyűjtő területe között, mivel a Fekete- sár-rétnél végzett vízfestési vizsgálatok esetén mind a két forrásnál jelentkezett a festett víz. A Szalajka-forrásból nem juthatott át a víz, mivel forrás után található vízzáró kőzet és a mésztufa réteg nem engedhette át a festett vizet. Valamint az áramlási sebessége sem egyezik meg a két forrásnak. A Bükk-fennsíkon lévő Fekete-sár-réten átszivárgó víz 7 nap alatt tette meg a 2700 méteres távolságot, amíg eljutott a Szalajka-forráshoz addig a Szalajka-forrástól 800 méterre található Szikla-forráshoz további 11 nap volt szükséges. Mivel a Szikla-forrásból melegebb víz jut a felszínre valószínű, hogy dolinákon átszivárgó csapadék víz először eljut a mély karsztba, majd utána egy mészkősávon keresztül jut el a felszínre. Ez úgy történhet meg, a Lillafüredi mészkő tagozat (Ablakoskő-völgyi formáció) jól látható módon tektonikusan érintkezik a szinklinális magot alkotó középső-felső- jurakorú Lök-völgyi formáció agyagpalája a Felsőtárkányi mészkő formációval, tehát az áramló karsztvíz akadálymentesen el tud jutni a szerkezeti határ mentén érintkező másik vízvezető kőzettestbe, a Lillafüredi Mészkőbe. A Szikla-forrás 10-12,2 °C- os a Szalajka-forrás pedig 5¬8,2 °C- os tehát ez is azt igazolja, hogy a Szikla-forrás mélyebb karsztból ered. A Szalajka- patak sebes áramlását több helyen megtörik a vízesések. A vízesések mészlerakódás hatására jöttek létre. A kiválást a nagyméretű szintkülönbség indította el. Ezek a mésztufa rétegek fontos szerepet töltenek be a völgy életében a hidrológiai és a hidrogeológiai jelenségeinek kialakulásában. A völgyben több mésztufa lépcső található, de ezek közül a legjelentősebb a Fátyol vízesés (fotógaléria) mely gyönyörű látvány a nézelődőknek, de nagyon sérülékeny a geomorfológiai képződmény.
A barlangi könnyű búvármerülést fontos szabályozni és fontos a szabályok szerint merülni. A szabályok megszegése és a félvállról vett merülések emberéletbe is kerülhet. A Szalajka- forrás rendkívül veszélyes lehet a rosszul felkészült búvárok számára. 1979-ben történt merülés halálos áldozatot követelt. A forrás titkait akarta felfedezni Fodor Géza és csapata. Beúsztak a tárón keresztül a forrás járataiba, hogy további kutatást végezzenek. Eljutottak arra a pontra, amikor már vissza kellet, hogy forduljanak. Fodor Géza úszott a társa után, de a víz alján leülepedett mésziszap felkavarásával a látási körülmények nagyon rosszak voltak. Társa kiérve várta, hogy a felszínre jöjjön. A kint várakozó tartalék búvár utána ment. A tartalék búvár még nem merült a barlangban nem ismerte a járatokat. Az idő múlásával egyre biztosabbá vált, hogy Fodor Géza a barlang áldozata lett. Amikor felszínre hozták a holttestét kiderült, hogy nem a levegő hiánya okozta a halálát, mivel a palackban még volt. A tudat, hogy nem találta a kivezető utat egy túlzott stressz helyzetet hozott létre és a szíve leállt. A tragikus esemény rávilágított a Bükk-hegység belsejében rejlő hatalmas barlangrendszerre, ami sok szakember figyelmét is felkeltették.
Vízfestési módszerek
A barlang feltárásának másik lehetséges módszer a különböző víznyomjelzések. A víznyelőkön keresztül juttattak be kemikáliákat, amik a környezetet és a kőzetet nem károsítják. Ilyen vízfestési módszereket használt a Magyar Állami Földtani Intézet és Szenthe István is. A Feketesár-rét Északi töbrében végeztek víznyomjelzéseket. A töbörtől 30-40 méterre egy érdekes triász korú vulkanit és mészkő határvonalán található víznyelőben öntöttek vízzel hígított nátrium-kloridot. Ez a kísérlet 1976 tavaszán történt. Ebben az időben a kutatók úgy gondolták, hogy a víznyelők az Ablakos-kő forrásaival vannak közvetlen kapcsolatban. A NaCl-es vizsgálatok nem hoztak biztos eredményeket. Új elgondolás alapján a Feketesár-réti víznyelők a Szalajka-völgy forrásaival lehetnek kapcsolatban. A kőzetben uralkodó áramlási viszonyok utaltak erre a tényre, mivel a merőlegesen elhelyezkedő vízzáró rétegek nem engedhették Ablakos-kő felé a vizet. A következő víznyomjelzést egy aszályos időszakban végezték. A víznyelőben nem volt aktív vízfolyás így egy nyugatra található sekélyfúrásnál végezték a víznyomjelzést. A fúrólyukba 1990. 04. 20.-án délbe mostak be 20 kg fluoreszcin ammoniumhidroxis oldatát 4,4 m vízzel, ami egy lajtos kocsi víznek felel meg. A Szalajka-völgy két nagyobb forrásánál a Szalajka és a Szikla-forrásnál, valamint az Ablakoskő-völgyi, forrásnál vettek mintát 4 óránként későbbiekben 1-2 naponta. A vizeket UV lámpa fényénél vizsgálták meg. A Szalajka forrásban 7 nap múlva jelentkezett, 11 nap múlva a Szikla-forrásban.
Az Istállós-kői-barlang 608,8 méteren helyezkedik el a tengerszint felett. A barlang kialakulásánál az üreg helyét kijelölő tektonika mellet jelentős szerep jutott a vékonylemezes, gyűrt, töredezett kőzet aprózódásának is, de az üreg legnagyobb részét az egykori forrásvíz alakította ki. A víz nagyobb mennyiségben volt jelen a barlang kialakulásakor. A víz, a felszín közeiéhez érve, a rétegekből felvett más telítettségű és más hőmérsékletű vízzel keveredik. Ez a keveredési korrózió tudta létrehozni ezt a nagyméretű barlangtermet. A fosszilis a forrásbarlang tulajdonképpen csak ebből az egy 49,1 méter hosszúságú és az 5000 m megközelítő légterű teremből áll. Az 50°-os dőlésszögű rétegek a barlang zömén háromszöget megközelítő barlangtermet hoztak létre. Az Istállós-kői-barlang volt tehát a Szalajka-forrás egyik ősi fakadási pontja. Majd a mészrétegeken keresztül egyre lejjebb és lejjebb húzódott. Az Istállós-kői- barlang és a Szalajka-forrás, között található egy kisebb barlang. Valószínűsíthető, hogy ezt a járatot is a Szalajka-forrás alakította ki.
Bejutás lehetősége egy másik járaton keresztül
A kutatók folyamatosan keresik a lehetőségét annak, hogy az összefüggő barlangrendszer felfedezését egy másik, a forrástól magasabb szintkülönbséggel rendelkező víznyelőn keresztül próbálják meg. A hegység repedésein keresztül beszivárgó víz helyenként nagyméretű víznyelőket alkotott, de a járatok szűkülésének és a törmelék beomlásnak köszönhetően egy bizonyos mélység után ezek a járatok eltömődnek, a tovább haladást akadályozzák. Az eltömődésnél megkezdődtek a járatok megtisztítása. A szűkebb járatokat, kiszélesedett járatok váltották, tehát a kőtermelés hatásosnak bizonyult. A kutatók több esetben önköltségen végezték el a munkálatok, sokszor barlangász táborok keretében. Ezek a járat nyílások általában el vannak zárva a külvilágtól, ezért a hetes táborok logisztikai megszervezése sok előretervezést igényelt.
Fotógaléria: Könnyűbúvár által készített felvételek a Szalajka-forrás mögötti víz alatti barlangrendszer feltárása közben. A képeket Regős József bocsátotta rendelkezésünkre.
