Az előrejelzések ellenére szombaton 10 órakor útnak indult a harmincfős csapat a már egyszer elhalasztott túránk Olasz-kaputól a Bükk-fennsík egyik legszebb panorámájáról híres Három-kőre. Több pihenővel és Regős József (Mókus bácsi) rövid előadásait hallgatva kellemes sétával haladtunk a Thurzó Gáspár emléktáblától a töbrökkel szabdalt fennsíkon Zsidó-rétig. A rét nevének eredét is megtudtuk, majd lekanyarodtunk a műútról a Keskeny-rét felé. A fennsíki rétek számtalan fajta növényeit csodálva és fotózva hamar elértünk a válaszúthoz: a csapat egyik része a Három-kőre, másik pedig Tar-kőre indult, majd onnan tovább a hosszabb körre, végig az Olasz-kapui tanösvényen. Más értelemben is válaszútnak bizonyult ez a pont, mivel itt már elbújt a nap és egyre komolyabban hallatta magát a közelgő dörgedelem. A Három-kőről látható panorámát dél-nyugat felől egy igen gyorsan mozgó viharfelhő takarta el. Pár fotóra volt csak idő és már be is terítette a kis csapatot az eső, de legalább elmondhatták, hogy oldalról is láttak felhőszakadást. Sajnos az előrejelzés most bevált és a nyári vihar elért a Bükkbe is. Innentől a kellemes nyári túra a régi Delta c. műsor főcíméhez kezdett hasonlítani: szélnek dőlve irány vissza a kocsikhoz. Libasorban, dacolva az esővel baktatott a csapat az ismert úton. Vagyis annyira nem is volt ismerős, mert egy perc alatt ősz váltotta fel a nyarat, az orrunkig sem láttunk. Egy órán át ömlött, ahogy csak bírt a langyos eső, de a frizura tartott... egy ideig. A Tar-kő felé induló csapatrész is megkapta az áldást, de nekik még a tereppel is meg kellett küzdeni. A csúszós köveken, gyökereken óvatosan, de vidáman haladtunk le és fel az Őserdőt megkerülve a Káposztás-kertig. Egy idő után már semmilyen esőkabát, bakancs sem ért egy fabatkát sem, mindenki bőrig ázott. Az érzést leginkább úgy tudnám leírni, mintha ruhástól beállnánk a zuhany alá, valaki elzárja a meleg vizet és néha bekapcsol egy repülőgép turbinát is, csak úgy viccből. Erről a részről még fotó sem készült, esélyünk sem volt előkaparni az okos készülékünket, de minek is, ezt át kell élni. Utólag mondta el az egyik résztvevő, hogy ennyire még életében nem ázott el. Nem igazán ilyen élményt ígért a túra, de végül is mindenki szerencsésen átvészelte a vihart és élvezte a túrát. A két csapat a Fekete-sári erdészháznál találkozott és még meglátogattuk a Kőrös-bérci barlangot, amely hazánk legmagasabban nyíló barlangja. Innen már csak az Olasz-kapuhoz kellett visszaérnünk, de ezt a rövid távot már újra napsütésben tehettük meg, sőt degeszre ehettük magunkat édes málnával is. Közös megegyezéssel abban maradtunk, hogy a hegy még tartozik nekünk eggyel, úgyhogy visszatérünk és igenis megcsodáljuk a kilátást Három-kőről, mert látni akarjuk a közel 180 fokos panorámát a Tokaj-heggyel, a Tisza-tó csillámló tükrével és a Kékesi TV-toronnyal együtt is.

Fotók: Varró Anna, Kovács Károly és Demeter Dénes

Az útvonal térképen